 |
| Albert Einstein |
Ötéves korában apja megismerteti vele az iránytűt, amit a legmeglepőbb tapasztalatának tartott életében: ekkor érti meg, hogy valami az üres térben is hat a tűre.
Megrögzött pacifistaként elhagyja a náci Németországot és Amerikában telepedik le. És ha elnézzük arcképét, valóban valamiféle békés, jóságos tekintet néz vissza ránk.
Álmában halt meg egy pricetoni kórházban. A halálos ágyánál csak egy ápolónő van jelen, aki elmondta, hogy a beteg német szavakat mormolt, amiket ő nem értett. Még aznap elhamvasztják, mindenféle ceremónia nélkül, épp úgy, ahogyan azt Ő akarta.
A hétköznapi emberek körében Einstein vált a legmagasabb fokú zsenialitás szinonimájává, arcképe egyike a legismertebbeknek a világon. Einsteint 1999-ben a Time magazin az „évszázad emberének” nevezte. Alakja, különcségei túlélték Őt, híres mondatai szállóigévé váltak, s köszönnek vissza az élet más területein is.
 |
| Einstein szuggesztív tekintete hatással lehet környezetünkre is |
Érdekességek:
- 1952-ben, amikor meghalt Chaim Weizmann izraeli elnök, az izraeli kormány felkérte Einsteint, legyen ő a második elnökük. Ő ezt elutasította: „Mélyen meghatott az izraeli állam felkérése, azonban szomorú vagyok és szégyellem magam, de nem tudom ezt elfogadni.” Ő volt az egyedüli amerikai állampolgár, akinek valaha is pozíciót ajánlottak egy idegen állam vezetésében.
- Teller Ede elmondása szerint sosem viselt zoknit.
- 1920-ban Ulm város főpolgármestere előbb óvatosan a tübingeni egyetemnél érdeklődött, hogy vajon Einstein tudományos munkássága valóban olyan jelentőségű-e, mint amilyet az újságok neki tulajdonítanak. Csak miután az egyetem válasza Einsteint a második Newtonnak titulálta, vette fel Ulm a kapcsolatot híres szülöttével, és később, 1922-ben, amikor Einstein megkapta a fizikai Nobel-díjat, utcát is elnevezett róla. Amikor a főpolgármester 1929-ben az 50. születésnaphoz gratuláló levelében az utcanévről is beszámolt neki, Einstein így válaszolt: „A rólam elnevezett utcáról hallottam már. Vigasztalt a gondolat, hogy én nem vagyok felelőssé tehető azért, ami az utcában történik.” Alig négy évvel később azonban, 1933-ban az Einsteinstraße új nevet kapott a nem-zsidó német filozófus Fichte után. Az utcát 1945-ben újra visszakeresztelték Einsteinstraße névre.
Amikor egy évvel később felhívták a névváltoztatásokra Einstein figyelmét, ezt mondta: „Az utcanevek fura történetéről annak idején tudomást szereztem, és nem kevéssé mulattam rajta. Azt már nem tudom, hogy változott-e a helyzet azóta, és még kevésbé, hogy mikor kerül sor a következő átnevezésre, de a kíváncsiságomat fékezni tudom. (...) Szerintem egy semleges név, mondjuk a »Szélkakas utca« a németek politikai lényéhez jobban illene, és feleslegessé tenné a későbbi átkeresztelgetést.”forrás: www.ezenanapon.hu, www.wikipedia.org, www.pinterest.com
